Miért nem tekinthető valódi pénznek a teremtett számlapénz?
A valódi pénz állampapír kibocsátás során keletkezik, és devizáért adja el az állam. Egyszerűen ez így írható le: forint = euro + kamat. A valós pénz valójában hitelnek számít, az állam a hazai pénzrendszerben lévő forintmennyiség után kamatot fizet.
És ez mennyiben más mint a banki hitelezés és kamatfizetés során keletkező pénz?
Alapvetően más, az állam által teremtett pénz KAMATTAL TERHELT, míg a banki hiteltörlesztés során teremtett pénz KAMATNÖVEKMÉNNYEL rendelkezik. A kérdés az: hogy lehetséges, hogy a bankrendszer a pénzteremtés során jól jár, míg az állam rosszul? Nem lehetséges, hogy ez az egyik oka az államok eladósodásának?
Ez a gyakorlat vajon helyesnek mondható? Vajon nem kellene legalább valamiféle jogegyenlőségre törekedni a pénzteremtés során az állam és a bankrendszer között, és olyan szabályozást alkotni, hogy legalábbis egyenlő költsége és hozadéka legyen ennek a folyamatnak mindkét fél esetén?
Tulajdonképpen MIÉRT NEM HITELEZHET MAGA AZ ÁLLAM?
(A bankok a résztartalékképzés révén tőkéjük akár 10-szeresét is kihitelezhetik, ennélfogva valóban sokkal árnyaltabb a kép. Az általam felvázolt kép nem tartalmazza a résztartalékképzést. A kicsi résztartalékképzés révén csak kevés valós pénzzel kell rendelkeznie egy banknak egy hitelügylet elindításához - tehát az tény hogy nem teljesen a semmiből jön létre a hitelpénz, mert annak országonként változó részét tartalékként kell elhelyezni. Csakhogy ez a tartalék a Nemzeti Bankban kamatozik, tehát még csak azt sem lehet állítani, hogy "nem működik". Úgyhogy a gyakorlat szerint NEM IGAZ az, hogy a bankok haszna csak a kamatmarzs, mert ez csak a takarékbankokra igaz. A kereskedelmi bankok hitelállománya a nagyvilágban sokszorosa a valós tőkéjüknek, mely után "virtuális pénzekért" (a résztartalék jónéhányszorosa után) kamatot szednek.
Ha egy banknak 10-szerese a hitelállománya mint a tőkéje és 10% kamatot szed, akkor tőkéjét minden évben megduplázza. Ha csak 5-szöröse, akkor 50%-kal nő.
A kamatszedés során pénz keletkezik. Az egy érdekes filozófiai kérdés lenne, hogy lehet-e tekinteni úgy, hogy ez az összeg már állampapírból keletkezett összeg beáramlása-e a bankba, de nekem az a világos érzésem, hogy nem tekinthető állampapír forrásúnak, és a legtöbb forrásom is így véli.
Amennyiben viszont a bankok által teremtett pénz (pénz multiplikáció) nem államkötvényből keletkezik, akkor hígítja a pénzpiacon lévő pénzmennyiséget és evvel inflációt okoz. Az inflációellenes monetáris politika pedig elég költséges pénzügyi tevékenység, költségeit pedig az adófizetők állják.)
2011. december 17., szombat
2011. augusztus 4., csütörtök
Támadják a magyart?
Szíjjártó és a díszes fideszes kompánia az unásig ismétli azt a 30-as évekbeli retorikát, hogy külföldi orgánumok, intézmények, és prominens személyiségek a kritikájukkal Magyarországot és a magyar népet támadják.
Vajon a médiatörvényt, az új alkotmányt stb-t a magyar nép akarta?
Nem a magyar nép akarta, mert a magyar nép az akaratát népszavazáson tudja érvényesíteni, illetve ha a választáson a határozott célkitűzéseket tett párt "programjaira" szavaz. Mint tudjuk ez jelen esetben nem áll fenn, nem volt sem népszavazás, sem a választások előtt ezek (és mások) nem voltak meghirdetve.
Milyen jogalapja van a fidesznek a döntések meghozatalára?
A fidesz felhatalmazást kapott a választóktól, a felhatalmazás pedig a képviseleti demokráciában azt jelenti, hogy a felhatalmazott saját hatáskörben dönt az adott kérdésekben.
Mit jelent az a kifejezés, hogy felhatalmazás?
A felhatalmazás jelentése, hogy a felhatalmazó "ÁTRUHÁZZA AZ AKARATÁT" a felhatalmazottra. Ha "átruházta", akkor szó sem lehet arról, hogy a döntések során tapasztalható kritika a magyar népre vonatkozna.
Mit kritizálnak hazánk kapcsán a nagyvilágban?
A magyar népet? Például mit is? A magyar családapákat? A magyar művészeket? A magyar mezőgazdasággal foglalkozókat? A magyar nagyvárosokban lakókat?
Nem, hanem a fideszkormány által hozott intézkedéseket.
Intézkedések = magyar nép? Mi ez a képtelenség?
A fideszkormány által hozott intézkedések nem egyenlőek Magyarországgal, és nem egyenlőek a magyar néppel. Képtelenség azt állítani, hogy a bírált intézkedések kritikája "ráhúzható" a magyar kistelepüléseken lakókra, a magyar nagyvárosok lakóira, vagy a családanyákra - azaz a magyar népre.
Kit illet akkor a kritika?
Az "átruházott akarat" azaz a felhatalmazás révén a fideszkormány saját hatáskörben meghozott döntéseit bírálják, tehát a fidesz döntéseit, még csak nem is magát a fideszt.
Legalábbis egyenlőre. Ugyanis eljöhet az az idő is, amikor már nem csupán intézkedések megváltoztatásának igényével hangzanak el kritikák, hanem a tendenciózus antidemokratikus irányvonal miatt magát a fideszkormányt nem tekintik majd "partnernek", és "jogszerűnek". Olyan ez, ha valaki néhányszor hazudik, akkor csak hazudott, ha azt rendszeresen teszi, akkor már hazug. Ha az Orbánkormány rendszeresen antidemokratikus lépéseket tesz, akkor a nagyvilágban könnyen kialakulhat egy közmegegyezés arról, hogy maga a fidesz hatalma sem demokratikus.
Vétkes-e a hazai média?
A hazai médiák "megették" ezt a "hazánkat támadják" szöveget. Ha nem javítják ki rendszeresen a "kormány intézkedéseit támadják"-ra, akkor az alkalmatlanságukkal még a végén ennek a 30-as évekbeli politikai PR-nak a szócsövei lesznek.
Milyen kérdések hiányoznak ebben a témában a hazai médiából?
Hazánkat támadják, vagy a kormány intézkedéseit? A magyar nép akaratát kérdőjelezik meg, vagy a választók által felhatalmazott kormány lépéseit? A magyar nép akarta-e a nevezett intézkedéseket, vagy ezt az akaratát nem is tudta kifejezni ezekben a témakörökben? (A nemzeti konzultációban miért nem kérték ki a magyar választók véleményét?) (Milyen tényszerűségek alapján lenne bizonyos az, hogy a nép akarata azonos a fideszkormány elképzeléseivel?) A magyar nép akarata hogy érvényesülhetett volna, ha nem írtak ki népszavazást? A magyar nép akarata hogy érvényesülhetett volna ezekben a kérdésekben a választások által, ha a választási programban ezek az intézkedések nem is szerepeltek?
Vajon a médiatörvényt, az új alkotmányt stb-t a magyar nép akarta?
Nem a magyar nép akarta, mert a magyar nép az akaratát népszavazáson tudja érvényesíteni, illetve ha a választáson a határozott célkitűzéseket tett párt "programjaira" szavaz. Mint tudjuk ez jelen esetben nem áll fenn, nem volt sem népszavazás, sem a választások előtt ezek (és mások) nem voltak meghirdetve.
Milyen jogalapja van a fidesznek a döntések meghozatalára?
A fidesz felhatalmazást kapott a választóktól, a felhatalmazás pedig a képviseleti demokráciában azt jelenti, hogy a felhatalmazott saját hatáskörben dönt az adott kérdésekben.
Mit jelent az a kifejezés, hogy felhatalmazás?
A felhatalmazás jelentése, hogy a felhatalmazó "ÁTRUHÁZZA AZ AKARATÁT" a felhatalmazottra. Ha "átruházta", akkor szó sem lehet arról, hogy a döntések során tapasztalható kritika a magyar népre vonatkozna.
Mit kritizálnak hazánk kapcsán a nagyvilágban?
A magyar népet? Például mit is? A magyar családapákat? A magyar művészeket? A magyar mezőgazdasággal foglalkozókat? A magyar nagyvárosokban lakókat?
Nem, hanem a fideszkormány által hozott intézkedéseket.
Intézkedések = magyar nép? Mi ez a képtelenség?
A fideszkormány által hozott intézkedések nem egyenlőek Magyarországgal, és nem egyenlőek a magyar néppel. Képtelenség azt állítani, hogy a bírált intézkedések kritikája "ráhúzható" a magyar kistelepüléseken lakókra, a magyar nagyvárosok lakóira, vagy a családanyákra - azaz a magyar népre.
Kit illet akkor a kritika?
Az "átruházott akarat" azaz a felhatalmazás révén a fideszkormány saját hatáskörben meghozott döntéseit bírálják, tehát a fidesz döntéseit, még csak nem is magát a fideszt.
Legalábbis egyenlőre. Ugyanis eljöhet az az idő is, amikor már nem csupán intézkedések megváltoztatásának igényével hangzanak el kritikák, hanem a tendenciózus antidemokratikus irányvonal miatt magát a fideszkormányt nem tekintik majd "partnernek", és "jogszerűnek". Olyan ez, ha valaki néhányszor hazudik, akkor csak hazudott, ha azt rendszeresen teszi, akkor már hazug. Ha az Orbánkormány rendszeresen antidemokratikus lépéseket tesz, akkor a nagyvilágban könnyen kialakulhat egy közmegegyezés arról, hogy maga a fidesz hatalma sem demokratikus.
Vétkes-e a hazai média?
A hazai médiák "megették" ezt a "hazánkat támadják" szöveget. Ha nem javítják ki rendszeresen a "kormány intézkedéseit támadják"-ra, akkor az alkalmatlanságukkal még a végén ennek a 30-as évekbeli politikai PR-nak a szócsövei lesznek.
Milyen kérdések hiányoznak ebben a témában a hazai médiából?
Hazánkat támadják, vagy a kormány intézkedéseit? A magyar nép akaratát kérdőjelezik meg, vagy a választók által felhatalmazott kormány lépéseit? A magyar nép akarta-e a nevezett intézkedéseket, vagy ezt az akaratát nem is tudta kifejezni ezekben a témakörökben? (A nemzeti konzultációban miért nem kérték ki a magyar választók véleményét?) (Milyen tényszerűségek alapján lenne bizonyos az, hogy a nép akarata azonos a fideszkormány elképzeléseivel?) A magyar nép akarata hogy érvényesülhetett volna, ha nem írtak ki népszavazást? A magyar nép akarata hogy érvényesülhetett volna ezekben a kérdésekben a választások által, ha a választási programban ezek az intézkedések nem is szerepeltek?
2011. július 31., vasárnap
Kuss, vagy ki leszel rúgva!
A Fidesz új megoldása az állami "soft terror" kiteljesítésére
„a munkavállaló a munkaviszonyon kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely... (lejáratja a munkaadót)"
A kérdés az, hogy elírták-e és a "munkaviszonyon kívül" helyett munkaidőn kívült akartak írni? De első lépésben vizsgáljuk meg hogy szabadidejáben hogy kívánják korlátozni azt az állampolgárt, aki rendes munkehellyel rendelkezik.
Honnan lehet tudni, hogy egy magánszemély milyen céget járat le?
Ha nem ismert személyről van szó, akkor sehonnan. Ha valaki átlag állampolgárként nem céges öltözetben viselkedik botránykeltőn, akkor őt nem lehet semmilyen céghez kötni, és mivel nem beazonosítható a munkaadója, ezért senkit sem "tántoríthat el" cége termékétől vagy szolgáltatásától.
Ha közismert, hogy valaki milyen cég vagy hivatal alkalmazásában áll?
Botránykeltő közszereplők esetében nyilvánvaló lehet a "munkaadó", viszont az ebből származó károkozás mértékét még megbecsülni is nehézkes - bár egyes véleméények szerint általában megállapítható.
Deutsch Tamás úgy gondolja-e hogy lejáratta a Magyar Köztársaságot?
Deutsch Tamás ugyanis azt nyilatkozta, hogy "túlzásnak tartja, hogy minden megnyilvánulásakor akár szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtt másokat is képvisel" Deutsch tehát a Fideszes elképzeléssel nem ért egyet, ő a Twitteren Thomas Melina-val kapcsolatban magánemberként használta azt a bizonyos kifejezést.
Tehát a magyar dolgozó, akár akarja akár nem, "képviseli" a munkaadóját a magatartásával, viszont Deutsch Tamás megmaradhat magánszemély ha odanemillő kifejezéseket használ, annak ellenére hogy közszereplő? Esetleg nem kellene mindjárt törvénybe foglalni, hogy a kormányközeli politikusok többletjogokkal rendelkeznek?
Mi a jogi vonzata a "munkaadó lejáratási" törvénynek, mitől "soft terror" törvény ez?
A jogrendszer egyik kritériuma, hogy elítélni egy magatartást bizonyos kritériumok szerint lehet, erre megvan a szabályos eljárásjog és infrastruktúra. A lopásnak, a garázdaságnak, a szabálysértéseknek megvan a "tényállása", viszont a "munkaadó lejáratásának" nincs ilyen, azt a munkaadó dönti el. Eddig az állam állapíthatott meg efféle tényállásokat, valamint a bíróságok, és az önkormányzatok a rendeleteikkel, most a Fidesz új hatalmi ágat emelt be a jogalkotásba és ítélethozatalba: a vállalkozásokat! A vállakozások tetszőleges indokkal rúghatnak majd ki úgy dolgozót, hogy annak akár holtáig hallgatnia kell. (!?)
A privát szféra kontrollja-e a kirúgási törvény?
Hogy törvényi sztenderdek vagy munkamegállapodások nélkül valakit olyan hátrány érjen, hogy magatartása alapján kirúghassák, az alighanem az alapvető emberi jogokat sérti.
Holtig hallgatni? Nem elírás a "munkaviszonyon kívül"?
Elég nyilvánvalónak látszik, hogy a fidesz törvénykezési irányvonala az, hogy az alapvető szabadságjogokat úgy akarja korlátozni, hogy: vagy rendelkezel szólás, vallási, lelkiismereti és más szabadsággal és "megfizeted az árát", vagy önként lemondasz róla hogy megtartsd munkádat, hogy ne kerülj a nemzeti feketelistára és az állam gondoskodjon rólad. Én ezt egyszerűen csak "soft terror"-nak nevezném, esetleg úgy: büntetéses diktatúra. Vannak szabadságjogaid, de érvényesítésükkel hátrányt szenvedsz. (pl. kicenzúrázott médiadolgozók)
A hallgatásnak a "munkaviszonyon kívül" akkor lehet pl. jelentősége, ha a Fidesz a kirúgással terrorozált államigazgatás elfoglalásával a kirúgott dolgozók révén nem akar lelepleződni. Kussolj, vagy pórulj jársz - és ez azoknak is megerősítés, akik "még" az államigazgatásban dolgoznak.
Ki rendelkezik többletjogokkal: a munkaadó vagy az állampolgár?
A strasbourg-i bíróság 2011-es tokaji borral kapcsolatos ítélete rávilágít, hogy szabad állítani a tokaji borról hogy "szar" a véleményszabadság és a kifejezési szabadság értelmében, illetve hogy válalkozások nem egyenrangúak az állampolgárokkal, és nem lehet azt állítani, hogy vállalkozásnak lenne "méltósága". Vállalkozásnak csak üzleti érdeke van, az ujságírónak viszont az alapjogok értelmében véleménynyilvánítási szabadsága, mely ráadásul az adott esetben közérdekűnek mondható.
http://tasz.hu/szolasszabadsag/lehet-azt-mondani-hogy-szar-tokaji-bor
Akadályozhatja-e a jogérvényesítést az új kirúgási törvény?
A jogérvényesítést nem lehet avval akadályozni egy törvénytelenség, szabálytalanság esetén, hogy a jogérvényesítő hátrányt szenved, mert kirúgják. Ugyanis tényszerűen igazolható visszélésekkel is le lehet járatni egy céget, nemcsak koholt állításokkal, és ezért ki lehet majd rúgni? Ez mindenféle alapjognak ellentmond.
Miről beszélhet a dolgozó?
A munkahelyi a gyártástechnológiáról nyilván nem fecseghet a dolgozó. Viszont minden adat, ami egy munkahelyen történik nem lehet "védett", pl. nem lehet védett, hogy a cégnél nincsenek poroltók, hogy a dolgozót sérelem érte, vagy inzultálták, hogy egészségtelenek a körülmények, azaz közérdekű adat kiszivárogtatása szélsőséges esetben akár állampolgári kötelesség is lehet - még akkor is ha ezért kirúgják?
Mennyire lehet szent és sérthetetlen a privát szféra?
Egyszerűen értelmetlen a privát szféra kontrolljára (büntethetőségére) törekedni. A privát szféra része a vallásosság, a szexuális irányultság, a magánvélemény. A privát szférában, családban, barátok között nem elvárható igény, hogy valaki a véleményét ne közölje bármiről, bárki lehet fajgyűlölő, egyéb szexuális identitású, ihat szertartásosan állati vért, és riszálhatja a hátsóját tükör előtt tüllszoknyában. És lehet bármennyire destruktív senkire sem tartozik, ha a társadalomra nem kíván evvel hatni.
Hol a privát szféra határa?
Ahol a nyilvánosság kezdődik. Viszont a nyilvánosság határa a közszereplőknél akár ott kezdődhet, hogy kilépnek a lakásajtón. Magánszemély esetén pedig még a nyilvános fórumozással és blogozással sem mondható hogy nem magánvélemény közöl.
A dolgozó által okozott kár 100%-os megtérítéséről
Igazságtalan-e hogy a dolgozó 100%-ban felelős az okozott kárért?
Igazságtalan, mert mikor a munkát elvállalta, evvel a feltétellel nem biztos hogy elvállalta volna.
Milyen feltételekkel válhatna esetleg (!) a 100%-os anyagi felelősség törvény igazságossá?
Igazságos az lenne, ha olyan munkahelyeken ahol a munkabért száz vagy ezerszeresen meghaladó a lehetséges kár, ott a dolgozó bérezését újratárgyalnák, vagy a vállalat valamilyen biztosítási forma kialakítására törekedne. (máv, vegyipar, légiirányítás..) Mivel védekezhet a dolgozó egy károkozás esetén? A dolgozó védekezhet a nem megfelelő betanításra és továbbképzésre, melyre a munkaadó valószínűleg csak a legritkább esetben tud felmutatni a károkozás elkerüléséről szóló képzési anyagot.
„a munkavállaló a munkaviszonyon kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely... (lejáratja a munkaadót)"
A kérdés az, hogy elírták-e és a "munkaviszonyon kívül" helyett munkaidőn kívült akartak írni? De első lépésben vizsgáljuk meg hogy szabadidejáben hogy kívánják korlátozni azt az állampolgárt, aki rendes munkehellyel rendelkezik.
Honnan lehet tudni, hogy egy magánszemély milyen céget járat le?
Ha nem ismert személyről van szó, akkor sehonnan. Ha valaki átlag állampolgárként nem céges öltözetben viselkedik botránykeltőn, akkor őt nem lehet semmilyen céghez kötni, és mivel nem beazonosítható a munkaadója, ezért senkit sem "tántoríthat el" cége termékétől vagy szolgáltatásától.
Ha közismert, hogy valaki milyen cég vagy hivatal alkalmazásában áll?
Botránykeltő közszereplők esetében nyilvánvaló lehet a "munkaadó", viszont az ebből származó károkozás mértékét még megbecsülni is nehézkes - bár egyes véleméények szerint általában megállapítható.
Deutsch Tamás úgy gondolja-e hogy lejáratta a Magyar Köztársaságot?
Deutsch Tamás ugyanis azt nyilatkozta, hogy "túlzásnak tartja, hogy minden megnyilvánulásakor akár szűkebb vagy tágabb nyilvánosság előtt másokat is képvisel" Deutsch tehát a Fideszes elképzeléssel nem ért egyet, ő a Twitteren Thomas Melina-val kapcsolatban magánemberként használta azt a bizonyos kifejezést.
Tehát a magyar dolgozó, akár akarja akár nem, "képviseli" a munkaadóját a magatartásával, viszont Deutsch Tamás megmaradhat magánszemély ha odanemillő kifejezéseket használ, annak ellenére hogy közszereplő? Esetleg nem kellene mindjárt törvénybe foglalni, hogy a kormányközeli politikusok többletjogokkal rendelkeznek?
Mi a jogi vonzata a "munkaadó lejáratási" törvénynek, mitől "soft terror" törvény ez?
A jogrendszer egyik kritériuma, hogy elítélni egy magatartást bizonyos kritériumok szerint lehet, erre megvan a szabályos eljárásjog és infrastruktúra. A lopásnak, a garázdaságnak, a szabálysértéseknek megvan a "tényállása", viszont a "munkaadó lejáratásának" nincs ilyen, azt a munkaadó dönti el. Eddig az állam állapíthatott meg efféle tényállásokat, valamint a bíróságok, és az önkormányzatok a rendeleteikkel, most a Fidesz új hatalmi ágat emelt be a jogalkotásba és ítélethozatalba: a vállalkozásokat! A vállakozások tetszőleges indokkal rúghatnak majd ki úgy dolgozót, hogy annak akár holtáig hallgatnia kell. (!?)
A privát szféra kontrollja-e a kirúgási törvény?
Hogy törvényi sztenderdek vagy munkamegállapodások nélkül valakit olyan hátrány érjen, hogy magatartása alapján kirúghassák, az alighanem az alapvető emberi jogokat sérti.
Holtig hallgatni? Nem elírás a "munkaviszonyon kívül"?
Elég nyilvánvalónak látszik, hogy a fidesz törvénykezési irányvonala az, hogy az alapvető szabadságjogokat úgy akarja korlátozni, hogy: vagy rendelkezel szólás, vallási, lelkiismereti és más szabadsággal és "megfizeted az árát", vagy önként lemondasz róla hogy megtartsd munkádat, hogy ne kerülj a nemzeti feketelistára és az állam gondoskodjon rólad. Én ezt egyszerűen csak "soft terror"-nak nevezném, esetleg úgy: büntetéses diktatúra. Vannak szabadságjogaid, de érvényesítésükkel hátrányt szenvedsz. (pl. kicenzúrázott médiadolgozók)
A hallgatásnak a "munkaviszonyon kívül" akkor lehet pl. jelentősége, ha a Fidesz a kirúgással terrorozált államigazgatás elfoglalásával a kirúgott dolgozók révén nem akar lelepleződni. Kussolj, vagy pórulj jársz - és ez azoknak is megerősítés, akik "még" az államigazgatásban dolgoznak.
Ki rendelkezik többletjogokkal: a munkaadó vagy az állampolgár?
A strasbourg-i bíróság 2011-es tokaji borral kapcsolatos ítélete rávilágít, hogy szabad állítani a tokaji borról hogy "szar" a véleményszabadság és a kifejezési szabadság értelmében, illetve hogy válalkozások nem egyenrangúak az állampolgárokkal, és nem lehet azt állítani, hogy vállalkozásnak lenne "méltósága". Vállalkozásnak csak üzleti érdeke van, az ujságírónak viszont az alapjogok értelmében véleménynyilvánítási szabadsága, mely ráadásul az adott esetben közérdekűnek mondható.
http://tasz.hu/szolasszabadsag/lehet-azt-mondani-hogy-szar-tokaji-bor
Akadályozhatja-e a jogérvényesítést az új kirúgási törvény?
A jogérvényesítést nem lehet avval akadályozni egy törvénytelenség, szabálytalanság esetén, hogy a jogérvényesítő hátrányt szenved, mert kirúgják. Ugyanis tényszerűen igazolható visszélésekkel is le lehet járatni egy céget, nemcsak koholt állításokkal, és ezért ki lehet majd rúgni? Ez mindenféle alapjognak ellentmond.
Miről beszélhet a dolgozó?
A munkahelyi a gyártástechnológiáról nyilván nem fecseghet a dolgozó. Viszont minden adat, ami egy munkahelyen történik nem lehet "védett", pl. nem lehet védett, hogy a cégnél nincsenek poroltók, hogy a dolgozót sérelem érte, vagy inzultálták, hogy egészségtelenek a körülmények, azaz közérdekű adat kiszivárogtatása szélsőséges esetben akár állampolgári kötelesség is lehet - még akkor is ha ezért kirúgják?
Mennyire lehet szent és sérthetetlen a privát szféra?
Egyszerűen értelmetlen a privát szféra kontrolljára (büntethetőségére) törekedni. A privát szféra része a vallásosság, a szexuális irányultság, a magánvélemény. A privát szférában, családban, barátok között nem elvárható igény, hogy valaki a véleményét ne közölje bármiről, bárki lehet fajgyűlölő, egyéb szexuális identitású, ihat szertartásosan állati vért, és riszálhatja a hátsóját tükör előtt tüllszoknyában. És lehet bármennyire destruktív senkire sem tartozik, ha a társadalomra nem kíván evvel hatni.
Hol a privát szféra határa?
Ahol a nyilvánosság kezdődik. Viszont a nyilvánosság határa a közszereplőknél akár ott kezdődhet, hogy kilépnek a lakásajtón. Magánszemély esetén pedig még a nyilvános fórumozással és blogozással sem mondható hogy nem magánvélemény közöl.
A dolgozó által okozott kár 100%-os megtérítéséről
Igazságtalan-e hogy a dolgozó 100%-ban felelős az okozott kárért?
Igazságtalan, mert mikor a munkát elvállalta, evvel a feltétellel nem biztos hogy elvállalta volna.
Milyen feltételekkel válhatna esetleg (!) a 100%-os anyagi felelősség törvény igazságossá?
Igazságos az lenne, ha olyan munkahelyeken ahol a munkabért száz vagy ezerszeresen meghaladó a lehetséges kár, ott a dolgozó bérezését újratárgyalnák, vagy a vállalat valamilyen biztosítási forma kialakítására törekedne. (máv, vegyipar, légiirányítás..) Mivel védekezhet a dolgozó egy károkozás esetén? A dolgozó védekezhet a nem megfelelő betanításra és továbbképzésre, melyre a munkaadó valószínűleg csak a legritkább esetben tud felmutatni a károkozás elkerüléséről szóló képzési anyagot.
2011. július 24., vasárnap
Utálatos valláskritika
Posztmodern (hozzánemértő) valláskritika.
(médiasegítő kérdések és válaszok)
A vallás mostmár nem lelkiismereti kérdés többé, mert a fidesz átjátssza az állami iskolákat az egyháznak. Mostmár intézményes, oktatáspolitikai és államigazgatási kérdéssé vált. Ennélfogva jogossá vált a nyilvános valláskritika.
Na de egyébként kritizálható a vallás? A közfelfogás az hogy nem, mert a vallás lelkiismereti kérdés, ennélfogva minden vallásos privát szférájába tartozik. Nevetséges, hogy a vallások a liberális felfogásra hivatkozva magukat lelkiismereti kérdésnek vallják, arról viszont nem mondanak le, hogy a társadalomra, a közéletre hatást gyakoroljanak? Ha pedig gyakorolnak, akkor még akkor sem minősülhetnek lelkiismerti kérdésnek, ha történetesen nem intéményesülnek.
Tehát minden vallás kritizálható amelyik hatást gyakorol a társadalomra - és még intézményesül is.
Jó-e a vallás?
Nem. Nem a vallás a "jó", hanem a békés, kiegyensúlyozott emberi együttélés normái a "jók". A vallások, mint közösségteremtő ideológiák megpróbálják ezeket az alapvető normákat kisajátítani, és mindegy eszközként használják hatalomgyakorlásukhoz, erőforrások megszerzéséhez. Amit mi "jónak" tartunk az sokkal több, mint bármilyen vallás.
Jóra nevel-e a vallásos nevelés?
Nem. A jó értelemben vett "nevelés" nevel jóra. A vallási nevelés ha ehhez hozzátesz, az mindenképpen súlyosan sértni a világnézeti szabadság elvét a közoktatásban. Egy vallás "hivatalossá" válása azt a benyomást (!) kelti, hogy az a vallás "igaz", hogy a hatalom, az oktatás és ezen keresztül a tudomány "igaznak" fogadja el, és egyetért a létjogosultságával. Ez a keret adja, hogy megszűnik mint lelkiismereti kérdés.
Jobb lesz-e egy vallásos nevelésben részesült ember?
Nem. Én képtelenségnek tartom, hogy egy vallásos ember hétköznapi döntéseiben vallási alapon döntsön. (és főleg ne óvszerhasználat kérdésben, mellyel a pápa nem ért egyet)
Van-e létjogosultsága a keresztény közoktatásnak történelmi alapon?
Nincs. Semmilyen vallásnak nincs helye a közoktatásban. Meg hát ki merne olyat kijelenteni hivatalosan is, hogy a kereszténység, csak azért mert a "mienk", akkor jobb is mint más vallás? Márha feltételezzük hogy a közoktatásban a minőség a legfontosabb szempont.
Van-e "nemzetmegtartó hatása" a keresztény közoktatásnak?
Ha ez lenne a cél, az politikai cél lenne. Vallásos ideológiákat, és azok "erkölcsiségét" nem illik politikai célokra használni. De mi a baj a "nemzetmegtartó" célkitűzéssel? Azzal semmi baj nem lenne, ha nem a kereszténységre hivatkozva akarnák hitvány személyek magukat és tetteiket hitelesíteni.
Kinek felel meg a vallásos közoktatás?
A vallásoktatás nélküli iskola megfelel a vallásosnak, de fordítva ez nem mondható egyértelműen igaznak.
"Értékesebb-e" egy vallásos ember?
Egy ember "értékét" a tettei határozzák meg. Hogy mit gondol a világról, hogy milyenek az érzései, nem számít. Aki pedig arra hivatkozik, hogy egyesek kifacsarodott, "gonosz" világképén a vallásos nevelés segíthetett volna, azon a hétköznapi értelemben vett nevelés is segíthetett volna. (ha ilyesmi egyáltalán kijenthető)
Van-e Isten?
Nincs. Az egymásnak ellentmondó vallási dogmák és rítusok bizonyítják, hogy nincs Isten. Mert mit is nevezünk vallásnak? Vallásnak nevezhetünk minden olyan a világot meghatározó ideológiát, mely önnmagáról cáfolhatatlan tényszerűségeket jelent ki. (közöttünk járó szellemek, túlvilági élet, pokol) Mivel cáfolhatatlan tényszerűségekből végtelen számú (közösségformálásra konstruált) világkép teremthető, ezért mivel mind nem lehet igaz - így egyik sem az. De ha Isten mégis lenne, érdekes módon az a kijelentés, hogy "Isten nincs" mégsem számít tévedésnek.
Melyik a "jobb" a vallás vagy a tudomány?
A tudomány. A tudomány minden problémával foglalkozik. A tudományban nem szempont az igazságosság - talán ezért igazságosabb a legtöbb kérdésben.
Mondható-e, hogy nincs Isten?
Igen. Ha mondható, az is hogy van, akkor igen. És az mondható-e, hogy "az az Isten, amiben te hiszel, nem létezik"? Igen, egyrészt mert ha tudomásom van valaki vallásos érzületéről, akkor automatikusan a vallása a közfelfogás szerinti társadalomra gyakorolt hatása alá kerülök (nem lelkiismereti kérdés már), illetve az állítás Isten "tényszerűségében" semmit sem változtat.
Megbántható-e a vallásos ember, avval ha kételkednénk az Istenében?
Igen. De nem baj. Vegyenek példát az ateistákról, akik nem bántódnak meg, ha azt hallják van Isten.
Jó-e Isten? (Már ha létezik)
Nem jó. Jók mi vagyunk. Nietzsche azt mondta: "Isten halott. Mi öltük meg." Ez azt is jelenti, hogy magunkra maradtunk, nincs más, mint saját magunkra, a józan eszünkre hagyatkozni.
Isten türelmes vagy hisztérikus?
Aki Istent szidja, az büntetésben részesül? Ha igen, akkor én jobb ember vagyok, mert ha engem valaki szidalmazna, akkor leginkább csak kissé ideges lennék. De hát ez én vagyok. Ha bemennék egy ócska kiskocsmába és ott szidalmaznék valami ócska alakot, biztos kapnék néhány pofont..
Isten büntet-e?
Nem büntet. Mindig a vallási fanatikusok büntetnek.
A kérdés már csak az, hogy aljasnak nevezhető-e egy vallás, ami nem emel szót a fanatikusai ellen?
Aki a vallást támadja, az az erkölcsöt támadja-e?
Az "erkölcsöt" értelemetlenség támadni, az erkölcs a helyes szociális magatartást írja le. A totális anarchiának pedig meglehetősen kevés képviselője van manapság.. A vallást csak dogmáik, rítusaik, és valláserkölcsi tanaik miatt lehet egyáltalán támadni, nem azok miatt a helyes elvek miatt, melyek a társalomban egyébként is jelenvannak.
Miért vannak bukásra ítélve a vallások?
Mivel a vallások egymás Isteneit, mint lelkiismereti kérdést jó szívvel nem tudják elfogadni, ezért óhatatlanul elaljasulnak ha bekerülnek a hatalomba. Mivel egymás lelkiismereti kérdéseit (dogmáit, rítusait, megállapításait) nem képesek jó szívvel elfogadni, ezért a modern ember antidemokratikusnak kell tartsa őket. Ilyen szempontból az elvek szintjén liberális demokrácia fejlettebb erkölcsiséget képvisel, és számára ezért elvileg megengedhetetlen, hogy a hatalmat megossza (parlamentárisan, vagy intéményesen) vallási intézményekkel, vezetőkkel. A vallások a lelkiismereti kérdésekhez igen hasonló privát szféra jelenségeit (pl. szexualitást) sem képesek jó szívvel elviselni, és képtelenek tudomásul venni, hogy semmi jogalapjuk arról bármit mondani.
Egyszóval: az "erkölcs" nem a vallások privilégiuma, az "erkölcs" mindenkié.
(médiasegítő kérdések és válaszok)
A vallás mostmár nem lelkiismereti kérdés többé, mert a fidesz átjátssza az állami iskolákat az egyháznak. Mostmár intézményes, oktatáspolitikai és államigazgatási kérdéssé vált. Ennélfogva jogossá vált a nyilvános valláskritika.
Na de egyébként kritizálható a vallás? A közfelfogás az hogy nem, mert a vallás lelkiismereti kérdés, ennélfogva minden vallásos privát szférájába tartozik. Nevetséges, hogy a vallások a liberális felfogásra hivatkozva magukat lelkiismereti kérdésnek vallják, arról viszont nem mondanak le, hogy a társadalomra, a közéletre hatást gyakoroljanak? Ha pedig gyakorolnak, akkor még akkor sem minősülhetnek lelkiismerti kérdésnek, ha történetesen nem intéményesülnek.
Tehát minden vallás kritizálható amelyik hatást gyakorol a társadalomra - és még intézményesül is.
Jó-e a vallás?
Nem. Nem a vallás a "jó", hanem a békés, kiegyensúlyozott emberi együttélés normái a "jók". A vallások, mint közösségteremtő ideológiák megpróbálják ezeket az alapvető normákat kisajátítani, és mindegy eszközként használják hatalomgyakorlásukhoz, erőforrások megszerzéséhez. Amit mi "jónak" tartunk az sokkal több, mint bármilyen vallás.
Jóra nevel-e a vallásos nevelés?
Nem. A jó értelemben vett "nevelés" nevel jóra. A vallási nevelés ha ehhez hozzátesz, az mindenképpen súlyosan sértni a világnézeti szabadság elvét a közoktatásban. Egy vallás "hivatalossá" válása azt a benyomást (!) kelti, hogy az a vallás "igaz", hogy a hatalom, az oktatás és ezen keresztül a tudomány "igaznak" fogadja el, és egyetért a létjogosultságával. Ez a keret adja, hogy megszűnik mint lelkiismereti kérdés.
Jobb lesz-e egy vallásos nevelésben részesült ember?
Nem. Én képtelenségnek tartom, hogy egy vallásos ember hétköznapi döntéseiben vallási alapon döntsön. (és főleg ne óvszerhasználat kérdésben, mellyel a pápa nem ért egyet)
Van-e létjogosultsága a keresztény közoktatásnak történelmi alapon?
Nincs. Semmilyen vallásnak nincs helye a közoktatásban. Meg hát ki merne olyat kijelenteni hivatalosan is, hogy a kereszténység, csak azért mert a "mienk", akkor jobb is mint más vallás? Márha feltételezzük hogy a közoktatásban a minőség a legfontosabb szempont.
Van-e "nemzetmegtartó hatása" a keresztény közoktatásnak?
Ha ez lenne a cél, az politikai cél lenne. Vallásos ideológiákat, és azok "erkölcsiségét" nem illik politikai célokra használni. De mi a baj a "nemzetmegtartó" célkitűzéssel? Azzal semmi baj nem lenne, ha nem a kereszténységre hivatkozva akarnák hitvány személyek magukat és tetteiket hitelesíteni.
Kinek felel meg a vallásos közoktatás?
A vallásoktatás nélküli iskola megfelel a vallásosnak, de fordítva ez nem mondható egyértelműen igaznak.
"Értékesebb-e" egy vallásos ember?
Egy ember "értékét" a tettei határozzák meg. Hogy mit gondol a világról, hogy milyenek az érzései, nem számít. Aki pedig arra hivatkozik, hogy egyesek kifacsarodott, "gonosz" világképén a vallásos nevelés segíthetett volna, azon a hétköznapi értelemben vett nevelés is segíthetett volna. (ha ilyesmi egyáltalán kijenthető)
Van-e Isten?
Nincs. Az egymásnak ellentmondó vallási dogmák és rítusok bizonyítják, hogy nincs Isten. Mert mit is nevezünk vallásnak? Vallásnak nevezhetünk minden olyan a világot meghatározó ideológiát, mely önnmagáról cáfolhatatlan tényszerűségeket jelent ki. (közöttünk járó szellemek, túlvilági élet, pokol) Mivel cáfolhatatlan tényszerűségekből végtelen számú (közösségformálásra konstruált) világkép teremthető, ezért mivel mind nem lehet igaz - így egyik sem az. De ha Isten mégis lenne, érdekes módon az a kijelentés, hogy "Isten nincs" mégsem számít tévedésnek.
Melyik a "jobb" a vallás vagy a tudomány?
A tudomány. A tudomány minden problémával foglalkozik. A tudományban nem szempont az igazságosság - talán ezért igazságosabb a legtöbb kérdésben.
Mondható-e, hogy nincs Isten?
Igen. Ha mondható, az is hogy van, akkor igen. És az mondható-e, hogy "az az Isten, amiben te hiszel, nem létezik"? Igen, egyrészt mert ha tudomásom van valaki vallásos érzületéről, akkor automatikusan a vallása a közfelfogás szerinti társadalomra gyakorolt hatása alá kerülök (nem lelkiismereti kérdés már), illetve az állítás Isten "tényszerűségében" semmit sem változtat.
Megbántható-e a vallásos ember, avval ha kételkednénk az Istenében?
Igen. De nem baj. Vegyenek példát az ateistákról, akik nem bántódnak meg, ha azt hallják van Isten.
Jó-e Isten? (Már ha létezik)
Nem jó. Jók mi vagyunk. Nietzsche azt mondta: "Isten halott. Mi öltük meg." Ez azt is jelenti, hogy magunkra maradtunk, nincs más, mint saját magunkra, a józan eszünkre hagyatkozni.
Isten türelmes vagy hisztérikus?
Aki Istent szidja, az büntetésben részesül? Ha igen, akkor én jobb ember vagyok, mert ha engem valaki szidalmazna, akkor leginkább csak kissé ideges lennék. De hát ez én vagyok. Ha bemennék egy ócska kiskocsmába és ott szidalmaznék valami ócska alakot, biztos kapnék néhány pofont..
Isten büntet-e?
Nem büntet. Mindig a vallási fanatikusok büntetnek.
A kérdés már csak az, hogy aljasnak nevezhető-e egy vallás, ami nem emel szót a fanatikusai ellen?
Aki a vallást támadja, az az erkölcsöt támadja-e?
Az "erkölcsöt" értelemetlenség támadni, az erkölcs a helyes szociális magatartást írja le. A totális anarchiának pedig meglehetősen kevés képviselője van manapság.. A vallást csak dogmáik, rítusaik, és valláserkölcsi tanaik miatt lehet egyáltalán támadni, nem azok miatt a helyes elvek miatt, melyek a társalomban egyébként is jelenvannak.
Miért vannak bukásra ítélve a vallások?
Mivel a vallások egymás Isteneit, mint lelkiismereti kérdést jó szívvel nem tudják elfogadni, ezért óhatatlanul elaljasulnak ha bekerülnek a hatalomba. Mivel egymás lelkiismereti kérdéseit (dogmáit, rítusait, megállapításait) nem képesek jó szívvel elfogadni, ezért a modern ember antidemokratikusnak kell tartsa őket. Ilyen szempontból az elvek szintjén liberális demokrácia fejlettebb erkölcsiséget képvisel, és számára ezért elvileg megengedhetetlen, hogy a hatalmat megossza (parlamentárisan, vagy intéményesen) vallási intézményekkel, vezetőkkel. A vallások a lelkiismereti kérdésekhez igen hasonló privát szféra jelenségeit (pl. szexualitást) sem képesek jó szívvel elviselni, és képtelenek tudomásul venni, hogy semmi jogalapjuk arról bármit mondani.
Egyszóval: az "erkölcs" nem a vallások privilégiuma, az "erkölcs" mindenkié.
2011. július 23., szombat
A dohányzás vagy csak a helye?
A dohányzást nem lehet tiltani, csak a helyét. A tiltás oka az, hogy MÁSOK ne szívják a füstöt. Ennélfogva köztereken - kivéve sűrűbb helyeket, pl. buszmegálló - mi a fenéért is nem lehet? Csak? Menőségből? És mert leszarjuk mi az igazságos?
Jogilag is borzasztó problémás a köztereken dohányzás tiltása. Mert nem világos a célja. Mivel nem az a tiltás oka, hogy másokat megóvjanak a dohányfüsttől, csak három más ok jöhet szóba: az egészségkárosítás, a szemetelés, és a "dohányzási divat" akadályozása.
1. egészségkárosítás - az állampolgárt cselekvésében nem szabad akadályozni, különösen ha az nem panaszolható fel mások által. Ha az egészségbiztosítónak a dohányzás többletköltséget okoz, annak ellentételezéséről lehet esetleg beszélni. (A köztereken való tiltás olyan általános tiltást jelent, ami egyenesen akadálya lehet a dohányzásnak.) Lényeg, hogy legyen választási lehetősége a dohányosnak: dohányzás, vagy többletköltség. Neki magának kell erről döntenie, nem az államnak egy majdnem általános tiltással. Itt viszont belép a képbe az is, hogy ha a TB kassza többletterhei okán nem lehet köztereken dohányozni, akkor egyáltalán miért szabad dohányterméket forgalomba hozni? A tb kasszának az engedélyezett helyeken elfüstölt cigaretta is többletterhet jelent!
2. szemetelés - a szemetelésért tudtommal büntetést kell fizetni. A szemetelés elkerüléséért megtiltani a köztereken a dohányzást teljesen aránytalan. Nem hegyekben áll a csikk az utcasarkokon. Különben pedig az állami feladat, hogy megfelelő mennyiségű szemetes legyen egy városban, melyek a jelenleg törvényesen dohányzókat kellene "kiszolgálják".
3. "dohányzási divat" akadályozása - talán csak ebben lehet ráció. Talán. Hogy fiatalkorúak ne vegyék példának.
Jogilag is borzasztó problémás a köztereken dohányzás tiltása. Mert nem világos a célja. Mivel nem az a tiltás oka, hogy másokat megóvjanak a dohányfüsttől, csak három más ok jöhet szóba: az egészségkárosítás, a szemetelés, és a "dohányzási divat" akadályozása.
1. egészségkárosítás - az állampolgárt cselekvésében nem szabad akadályozni, különösen ha az nem panaszolható fel mások által. Ha az egészségbiztosítónak a dohányzás többletköltséget okoz, annak ellentételezéséről lehet esetleg beszélni. (A köztereken való tiltás olyan általános tiltást jelent, ami egyenesen akadálya lehet a dohányzásnak.) Lényeg, hogy legyen választási lehetősége a dohányosnak: dohányzás, vagy többletköltség. Neki magának kell erről döntenie, nem az államnak egy majdnem általános tiltással. Itt viszont belép a képbe az is, hogy ha a TB kassza többletterhei okán nem lehet köztereken dohányozni, akkor egyáltalán miért szabad dohányterméket forgalomba hozni? A tb kasszának az engedélyezett helyeken elfüstölt cigaretta is többletterhet jelent!
2. szemetelés - a szemetelésért tudtommal büntetést kell fizetni. A szemetelés elkerüléséért megtiltani a köztereken a dohányzást teljesen aránytalan. Nem hegyekben áll a csikk az utcasarkokon. Különben pedig az állami feladat, hogy megfelelő mennyiségű szemetes legyen egy városban, melyek a jelenleg törvényesen dohányzókat kellene "kiszolgálják".
3. "dohányzási divat" akadályozása - talán csak ebben lehet ráció. Talán. Hogy fiatalkorúak ne vegyék példának.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)